2013. szeptember 3., kedd

(Emesének)
Az első vívásórán meg az volt, hogy 45 percig gyakoroltuk a mini lépéseket előre-hátra, az egészen apró kardsuhintásokat meg a hátsó kéz megfelelő tartását, hogy a végén meglegyen a mozdulatban az elegancia is. Mindezt azért, hogy mikor tényleges vívásra került sor az első 10 másodpercben elfelejtsünk mindent és megvadult bikacsordaként essünk egymásnak/gyáva nyúlként rohanjunk a kard elől (én leginkább az elsőt műveltem, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2 találatot is bevittem hátra).
Végülis olcsón megúsztam, csak 1 lila foltom lett a combomon.

2 megjegyzés:

Mes írta...

Juhuuu! Felprofinak hangzol maris :-) Akkor majd tanits meg kardozni engem is, az sosem ment!

Turchi írta...

off Apám vívó volt s bár ő nem volt ismert, akivel gyakorolt az sem, viszont annak a lánya világszínvonalra jutott és a játszótársam volt kicsi koromban. Ez ám a dicsekvés DD ! Nekem életemben nem volt ilyen eszköz a kezemben.