Nem akkor öreg valaki (na vajon ki, szétvet az izgalom) ha olyan koncertre jár, ahol ülni kell, hanem akkor, ha naponta legalább háromszor mondja, hogy "láttam a skynews-on".

Annyira bíznak a főzőtudományomban a népek itt, hogy tegnap 6 emberből 4 is evett mielőtt feljött hozzánk rakott krumplizni. Pedig Horváth Ilona nagy barátnőm már 2 hete (Nigella? Viccelsz, bolondozol).

Hát azt meg már majdnem el is felejtettem, hogy álmomban végigjutottam a boszorkány-akadálypálya minden szakaszán, pedig sokan lemorzsolódtak és egy falut is elő kellett húzni a mocsárból. Ennek eredényeképpen meg is kaptam a szupertitkos időutazásos melót.

Csoda, hogy szeretek aludni?

Szombaton voltam úszni, vagyis szaunázni, de ha nem csinálok előtte valamit mindig elfog a lelkiismeretfurdalás. Egyedül pancsoltam a medencében, mikor jött egy csávó, szépen lengette a karjat, hogy bemelegítsen meg ami kell, majd egy lesajnaló és „majd én megmutatom hogy kell” arccal belekezdett a mellúszásba a másik pályán. Jól fel is mérgelt, gondoltam ha harc ám legyen, kb félúton már le is hagytam, mikor gyorsra vátott! Rohadt csaló, utálom a sunyikat (jah, én nem tudok gyorsat).

Legyen átkozott, aki a lépcsőt feltalálta! Nem a mozgót. A szerdai Hour of Power név mögött megbújó 1 óra sulyzós ugrálás tegnap délutánra már görcsbe rántotta a combom. Legyen átkozott, aki azt terjeszti, hogy izomlázra rá kell tornázni! Elindultam tegnap futni és féluton már csak azt éreztem, hogy 2 vas lámpaoszlop van a lábaim helyén, amik térdben nem hajlanak, így ott álltam majdnem mozgásképtelenen a lakástól úgy félórányi futásra. Könnyeztem és nagyon fáztam miközben hazafelé döcögtem. És persze ma sem tudok mozogni.

Meggyőződésem, hogy a tudósok egy része vérgeci. Mi más magyarázat lehet rá, hogy sz/s betűt kimondani képtelen embereknek betegségüket pöszeséggel kell magyaráznia és logopédushoz kell járnia. Az írászavarosaknak pedig az egyik legnehezebben leírható dyslexia jut.

Fejős Éva hihetetlen népszerűsége a legnagyobb talány számomra manapság. Mert aki a Denise (igen olvastam annak idején, kicsit szégyenkezve, de vállalom) értelmi/érzelmi szintjén képzeli el az örök szerelemet, abból valahogy nem nézek ki olvasást. Legfeljebb brazil szappanoperák és romantikus filmek bámulását. 

Beszélgetés a 78 éves nagyapámmal miután a hasonkorúak panaszáradatát hallgattuk órák hosszán keresztül magas vérnyomásról, csontritkulásról, kórházról, marék tablettáról, stb.

-         Neked sok gyógyszert kell szedni?

-         Nem szedek én egyet sem.

-         Akkor jársz kivizsgálásokra rendszeresen?

-         Minek ha nincs semmi bajom? Mindig megiszom reggelente a kis kupica pálinkát meg ha jó az ebed a fröccsöt hozzá.

Amúgy szén bányász volt, szóval nem a környezet tehet az egeszségéről.

Mikor tegnap már a második adagot tettem a mosógépbe (pedig nincs is hétvége amikor mindezeket megcsinálom!) és elgondolkoztam, hogy néha azért vasalni is kéne úgy megörültem, hogy háziasszony leszek mindenki meglássa. Aztán mikor a következő gondolatom az lett, hogy az így megspórolt időből beülhetek szombat délelőtt a kocsmába levelet írni egyből lehervadt a mosoly az ujdonsult háziasszony arcomról.

Csak hogy érzékeltessem mennyire telt el minden egyes sejtünk cukorral: a fagyasztóban 2 doboz felbontatlan Ben and Jerry’s kallódik már több, mint 2 hete. Pedig ezek élettartama körülbelül 3 óra onnantól, hogy megkaparintjuk a Spar fagyaszójából.

Olyan szívesen írnék összefoglalót 2010-ről, mert az divat meg kell. Például írnék számokban, így:

2010-ben kb 40ezer kilómétert töltöttem különböző repülőkön, nagy eredmény, hogy már nem kell minimum 1 korsóval beszűrnöm a bárban mielőtt felszállunk. Beletettem a lábam 4 tengerbe, 1 óceánba. Elolvastam 10-12 regényt, 2 önéletrajzot, besorolhatatlan könyveket, 6 Földgömb magazint meg vagy 4 Geot. Meg Lonely Planetet. Azt sokat. 1 book crossing könyvem is volt.

De az elmúlt 12 napban minimal neten voltam (kb 4 naponta ránéztem a mailjeimre, meg egyszer félrészegen bóklásztam éjjel a cyber térben) és úgy élveztem. Most meg az első napom az irodában, még 10 sincs, de én már a forralt borra gondolok…