Már olyan ügyes vagyok mások gondolatokkal vezérlésében, hogy elég csak rágondolni, hogy “mi a picsáért nem lehet legalább azt megvárni, hogy a kávémat megigyam” és máris a másikba (jelen esetben a főnibe) fagy a szó és némán visszagurul az asztalához. Mondjuk kiegészítő fegyverként a gyilkos pillantást is bevetettem.

Szellemi és vallási fölényünk a írekkel szemben abban is tükröződik, hogy van olyan mondasuk: was emptied like the back of the church at collection time. Nálunk bezzeg a Nagytemplomban a vészkijáratnál is állnak az istentisztelet végén a lelkipásztorok (külön műsorszám, mikor elvonulnak oda), hogy begyűjtsék az adományokat.

Tegnap olyan boldogan jöttem ki a cipőboltból, mert a cimke szerint újrahasznosított anyagokból van legfrissebb szerzeményem, szóval mégha nem is volt olcsó, de nem szennyezem a környezetet nagyon. Aztán az imént hasított belém a felismerés, hogy hogyan lehet bőrt újrahasznosítani? Minden szart elhiszek, ha le van írva (csak az összeesküvés elméleteket nem).

Tegnap hazafelé összefutottam az alattunk lakó férfiemberrel, akiről nemcsak az derült ki, hogy tényleg ő az, aki 1 dallamot próbál elfurulyázni május óta minden nap (bár állítása szerint próbál variálni, hogy ne legyen unalmas más lakóknak) hanem az is, hogy a múlt héten vett egy tangóharmónikát.

A leggyakoribb gondolatom az elmúlt pár napban a “nincs kedvem”. Második a “majd”.

Azzal már megbékéltem, hogy a táskám Karaván extra szagú/illatú mióta szombat délelőtt a Temple Bar csodapiacán megvettem a füstöltsajtot és végigcipeltem a városon este 8-ig (kb). Dehogy azóta minden orrfújás, pénztárcakeresés és fizetés is Karaván extra szagú/illatú kicsit már zavar. Mondjuk a sajt jó volt, nem is ez a kérdés.

Rendkívül sikeresen elnyomtam a tavaly téli emlékeimet, úgyhogy az elmúlt 2 napban elemi erővel hatott rám a vádliig felázott nadrág, a jéghideg pocsolyavízzel telt balerinacipő, a copfot is szétszaggató szél és a halott esernyőkkel teli kukák. Valamint az állandó szürkeség.

De kit érdekel mindez, mikor hosszas kutatás után megtaláltam a tökéletes társat a következő hónapokra és megjelenek a Lonely Planet Magazinban is.

Dupla szivárványt, azt láttam ma. Kicsit levont ugyan az élvezeti értékéből a pont a fejem feletti felhőből szakadó hideg eső. Esernyő? Viccelsz, bolondozol.

Ha valakinek rossz a névmemóriája, az azt jelenti, hogy nem figyel másokra? Szóval egy önimádó egoista köcsög lennék? Védelmemre legyen mondva arcban jó vagyok (arcmemóriában, úgy értem).

Van az a típusú rosszkedv, ami hatására órákat bámulok ki a wc ablakon, próbálom megérteni miért nem telik az idő ha az órát nézem és néha érthetetlen módon könnyek szöknek a szemembe, amit alig tudok eltitkolni a munahelyemen. Erre tökéletes gyógymódot találtam ma: Body Shop Moroccan Rose series Az elvarázsolt dollár és a 80-as évek Balatonja. Külön öröm felfedezni a fehér dobozos BB almalevet vagy magát Puskás Öcsit még mielőtt bemutatkozik.
Roséval kell bevenni.